91 Az Úr megtestesülésének 1226. évében, október negyedikén, vasárnapi napon, miután már húsz év telt el azóta,524 hogy az apostoli férfi,525 Ferenc, az apostolok életét és nyomdokait követve526 Krisztushoz a legtökéletesebben ragaszkodott, a halandó élet bilincseiből feloldva boldogan Krisztushoz költözött. Miután pedig az előbb említett helyen527 eltemették, oly sok különféle és tüneményes csodával kezdett mindenütt tündökölni, hogy rövid időn belül a világ nagy részét az új kor csodálatára vezette.528
92 S mivel a csodák új fényétől már a legkülönbözőbb vidékeken híres lett, és mindenünnen tódultak, akik annak örvendeztek, hogy jóvoltából bajaiktól megszabadultak, Gergely pápa úr, minthogy Perugiában529 volt, az összes bíborossal és más egyházi elöljárókkal elkezdett a szenttéavatásáról tárgyalni. Minthogy egyetértettek, mindnyájan ugyanazt mondták. Felolvassák és hitelesítik a csodákat, melyeket szolgája által művelt az Úr, és a boldogságos atya életét, viselkedését a legnagyobb dicséretekkel magasztalják.530
93 Erre a hatalmas ünnepre összehívták tehát a föld fejedelmeit,531 és a főpapok egész népes gyülekezete a nép végtelen sokaságával, a megállapított napon, a boldog pápával együtt megérkezik Assisi városába. Megérkezve erre az oly ünnepi alkalomra készített helyre,532 először Gergely pápa prédikál az egész népnek,533 és mézédes érzéssel hirdeti Isten nagy csodáit.534 Szent Ferenc atyát is rendkívül fennkölt beszédben magasztalja, és amikor viselkedésének tisztaságát hirdeti, [arca] könnyektől ázik.535
94 Miután tehát a beszédet befejezte, égre emelt kezekkel536 Gergely pápa fennhangon kiáltotta: „A mindenható Isten, az Atya és a Fiú és a Szentlélek, a dicsőséges Szűz Mária, a szent apostolok, Péter és Pál dicséretére és dicsőségére, valamint a dicsőséges Római Egyház tiszteletére! – mondta. – Testvéreink537 és más prelátusok tanácsára elrendeljük, hogy a boldogságos atyát, Ferencet, akit Isten megdicsőített a mennyben, mi pedig a földön tisztelünk, iktassák a szentek névjegyzékébe, és ünnepét halála napján üljük ünnepélyesen.” E bejelentés után tehát a bíborosok a pápa úrral elkezdik fennhangon énekelni a „Te Deum laudamus”-t. Erre aztán fölhangzik az egész nép538 hangos kiáltása, és míg zúgnak a harangok és harsognak a trombiták,539 véget nem érő hangokat visszhangoz a föld. Örömmel telik meg a levegő, a föld pedig könnyektől ázik. Különleges ez a nap, és a szokásosnál ragyogóbb napsugarak színesítik. Ez alkalommal virágzó olajfaágak és más fák540 friss lombjai [díszlenek]. Ez alkalommal mindenkit világosabban ragyogó öltözet ékesít, és az egybegyűltek lelkét a béke áldása örvendezteti.541
95 Végül Gergely pápa leszáll trónjáról, és az Istennek szentelt testet magába záró sírt boldog ajkaival megcsókolja. Imádságokat ajánl fel és sokszoroz,542 majd szentmisét celebrál. Az egész nép [átvette] és felerősítette Isten dicséretét,543 és szentjében lerótta neki a hálaadás kötelezettségét. Ez pedig az Úr megtestesülésétől számított 1228. évben történt, Gergely pápa úr pápaságának második évében, július 16-án.544
Forrás: Jacques Dalarun: Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajza
kiadja: Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
5241206-os megtérésétől 1226-ig.
525Az apostolicus vir kifejezés hiányzik az 1Cel-ből, de jelen van az OJS 1. I-ben.
5261Pét 2,21
527Az assisi Szent György-templomban.
528Az „új kor” itt a Ferenc által bevezetett új korszak; ld. már RÉ 17 és 66. 1Cel 88
529Miután a II. Frigyest támogató római nép 1228. március 27-én, húsvét hétfőn elüldözte IX. Gergely pápát Rómából, a pápai udvar május 26-tól június 10-ig Rietibe, Spoletóba és Assisibe menekült, június 13-tól július 13-ig Perugiába, majd ismét Assisibe költözött.
5301Cel 123
531Zsolt 148 (149),11
5321Cel 124
533Zsid 9,19
534Sir 18,5
5351Cel 125
5362Makk 3,20; 14,34
537A bíborosok.
538Iz 17,12
539Józs 6,20
540Mt 21,8
5411Cel 126
542Jób 40,22
543Lk 18,43
5441Cel 126
