2025-ben a szentévi ifjúsági jubileum alatt Ferenc pápa a szentek sorába iktatja Carlo Acutist: azt a fiatalt, aki bár Londonban született, és Milánóban nőtt fel, igazi otthonának Szent Ferenc szülőföldjét, Assisit tartotta. Az umbriai városka lakói pedig Carlo 15 éves korában bekövetkezett halála óta tanúi a fiatal egyre növekvő tiszteletének, nem csoda hát, hogy a 2020. október 10-én történt boldoggá avatása helyszínéül is Assisit választották. A 800 év „korkülönbség” ellenére valósággal úgy tűnik, mintha Carlo és Ferenc szinte testvérek lettek volna: a millenniumi generáció első szentjének is nevezett Carlo számára sugárzó példa volt Assisi Szegénykéjének evangéliumi élete. Hozzá hasonlóan elsősorban az Eucharisztiában és a szegényekben ismerte föl Krisztust. Minden alapunk megvan tehát ahhoz, hogy most, szentté avatására készülve „ferences szemmel” tekintsünk alakjára, és felfigyeljünk a kettőjük közötti párhuzamokra.
Jómódú család, gondtalan gyermekkor
Carlo Acutis földi élete 1991. május 3-án kezdődött Londonban: a jómódú család a kisfiú születését követően néhány hónappal Milánóba költözött. Életrajzai szerint kevésbé szülei, mint inkább külföldi dajkák nevelték. Az egyikük, Beata, egy lengyel katolikus asszony számára feltűnt, hogy már kisgyermekként milyen nagy szeretettel veszi körül a Szűzanyát. A szülők számára láthatóan fontos volt, hogy fiuk jó iskolákba járjon: hétévesen a jezsuiták által működtetett Istituto San Carlo diákja lett, majd néhány hónappal később a marcelliánus nővérek intézményébe került, ahol egészen 2005 szeptemberéig tanult.
Akik ismerték, arról tanúskodnak, hogy Assisi Szent Ferenchez hasonlóan kitűnt társai közül nagylelkűségével, melegszívűségével, jó humorával, amellyel szeretett a társaság középpontjába kerülni. Akárcsak Assisi Szentje. De volt közöttük még egy szembetűnő hasonlóság: mindketten felismerték, hogy ez még önmagában kevés. Nem hódoltak be annak a fájóan közkeletű elképzelésnek, amely szerint a világ nem megváltoztatható. Carlo nagyon szeretett élni: szerette a sportokat, az állatokat, szaxofonozott. Tehetsége az informatika terén különösen kimagasló volt. Ám tehetségét, kedvességét – Szent Ferenchez hasonlóan – egészen az Evangélium szolgálatába állította.
Assisi: „Itt volt a legboldogabb”
Amikor Carlo kilencéves volt, szülei megvásároltak egy nyaralót Szent Ferenc szülővárosában, Assisiben, s ez a hely hamar az Acutis család második otthonává vált: itt töltötték a karácsonyt, a húsvétot és a nyári vakációt is. Az Olaszország zöld szívének is nevezett umbriai vidék békéje az olajfaligetekkel, szőlőültetvényekkel távol volt Milánó nyüzsgésétől, ahol Carlo felnőtt. Sok időt töltött a természetben; vélhetően a róla készült legismertebb fénykép – ahol piros pólóban, fehér hátizsákkal a hátán néz a kamerába – ugyancsak az Assisi közelében fekvő Monte Subasio csúcsán készülhetett. A rá emlékezők azt mondják, ha kirándulni indult, az útközben talált ágakból kis kereszteket készített, és ezeket letette az út mellé. Édesanyjának úgy mesélte, jól esik elképzelnie: azok, akik rábukkannak keresztjeire, általuk Jézus kereszthalálára emlékeznek majd. Máskor kesztyűt húzott, és összegyűjtötte az útjába kerülő szemetet a dombokon. Édesanyja egy visszaemlékezésében így fogalmazott: „Carlo különösen kötődött Assisihez. Assisi volt a szíve közepe. Azt mondta, ez az a város, ahol a legboldogabbnak érzi magát.”
Közösségben a szegényekkel
Ahogy Assisi Szent Ferenc megtérése és a szegények szolgálata összekapcsolódott, ugyanezt felfedezhetjük Carlo életében is. Nicola Gori, a szenttéavatási per posztulátora szerint Carlo már egészen gyermekkorától kezdve mély szeretetet mutatott mások iránt: elsősorban a szülei, majd a szegények, a hajléktalanok, a peremre szorultak, valamint az elhagyott és magányos idősek iránt. Kisgyermekként eladta játékait, hogy az árát a szegényeknek adhassa; a zsebpénzéből félretett megtakarításait a koldusok és fedél nélkül élők támogatására fordította. Jótékonysági vásárokat szervezett a plébániáján a missziók javára, s rendszeresen önkénteskedett a szegénykonyhán is (példája nyomán boldoggá avatását követően Assisiben róla neveztek el egy szegénykonyhát). Édesanyja arról tanúskodik, hogy örökös vitáik voltak a ruhavásárlás terén: ő szeretett volna új ruhákat vásárolni a fiának, de Carlo ragaszkodott hozzá, hogy az ezekre fordítandó pénzt inkább a szegényeknek adják.
Az Eucharisztia: „Autópályám az ég felé”
Édesanyja szerint onnantól kezdve, hogy Carlo hétévesen elsőáldozó lett, soha nem mulasztotta el a napi szentmisét és a rózsafüzért, amit rövid szentségimádás követett. Naponta akart találkozni az Oltáriszentségben azzal az Úrral, akiről Szent Ferenc így ír az Intelmekben: „mindennap ő maga jön hozzánk alázatos külsőben; mindennap leszáll az Atya kebléről az oltárra a pap kezében” (Int 1,17–18). Carlo vallotta: minél többször részesülünk az Oltáriszentségben, annál inkább hasonlóvá válunk Jézushoz, így már a földön megtapasztalhatjuk a mennyország előízét. Assisi lakói halála után is úgy emlékeztek rá, mint aki úgy áldozott, hogy látható volt rajta erős hite és a gyengédség, amellyel fogadta az Oltáriszentséget.
Tizenegy éves volt, amikor informatikai tehetségét latba vetve különleges projektbe kezdett: létrehozott egy honlapot, amely az eucharisztikus csodákról szóló virtuális kiállításnak adott otthont azzal a céllal, hogy minél több emberhez közel hozz az Oltáriszentség misztériumát. Ez a honlap ma is látogatható: másfél tucat nyelven – köztük magyarul – több mint száz eucharisztikus csodáról olvashatunk a miracolieucaristici.org címen. Általa valóra vált Carlo álma: megmutatta, miképpen lehet a modern technológiát az evangélium hirdetésének szolgálatába állítani, s ezáltal közel hozni az Örömhírt a digitális kor embereihez. Halála után Carlo ötlete nyomán könyv és vándorkiállítás is készült az eucharisztikus csodákról, amely mára öt kontinens több tucat országába eljutott.
Együtt a szenvedő egyházzal
Carlo imádságainak kedves helyszíne volt az Angyalos Boldogasszony-bazilikában található Porciunkula kápolna – a hely, amelyről Assisi Szent Ferenc életrajza így ír: „a szent minden másnál jobban szerette ezt a helyet, és a testvéreknek is megparancsolta, hogy különleges szeretettel ragaszkodjanak hozzá” (CÉ2 18). Ehhez a helyhez kötődik az augusztus 2-án ünnepelt, azóta minden ferences templomra kiterjesztett Porciunkula-búcsú eredete is, amely nyolcszáz éve hívja bűnbánatra és megtérésre az embereket. Carlo is ezzel az indíttatással töltött hosszú órákat imádságban Ferenc kedves helyén: édesanyja tanúsága szerint sokat imádkozott a bűnösökért és a tisztítótűzben szenvedő lelkek üdvösségéért, s ezért személyes áldozatokat is hozott, lemondásokat vállalt.
Te vagy a számunkra elegendő gazdagság
„Fiatalon halok meg” – jósolta Carlo, s mintha valóban megérezte volna halálát. 2006. október 1-jén egyszerű torokgyulladást állapítottak meg nála, ám állapota hirtelen drasztikusan romlani kezdett: október 8-án már annyira gyenge volt, hogy nem tudott felkelni az ágyból és szentmisére menni. A vizsgálatok leukémiát állapítottak meg nála. A jómódú családból származó fiatal betegsége nyomán átélte, hogy minden elvétetik tőle, és Jézus marad az egyedüli gazdagsága, ahogy Assisi Szent Ferenctől tanulta: „Te vagy minden, a számunkra elegendő gazdagság” (FID 10). Szenvedéseit az egyházért és a pápáért ajánlotta fel. Október 10-én megkapta a betegek szentségét, majd másnap agyvérzést kapott és kómába esett. 2006. október 12-én, nem sokkal Assisi Szent Ferenc tranzitusának napja után lépett át az örök hazába.
Carlo azt kívánta, hogy Assisiben temessék el. Bár Milánóban halt meg, kívánságának megfelelően holttestét egy évvel halála után Assisibe szállították. Sírja ma az assisibeli Santa Maria Maggiore-templomban (más néven: Santuario della Spogliazione) van, amelyet a ferencesség egyik bölcsőjének is tekinthetünk: ez az a hely, ahol Szent Ferenc visszaadta ruháit apjának – ahogy Carlo is mindent visszaadott az Atyának. A ruhák sokatmondóak: Carlo edzőcipőben, farmernadrágban, cipzáros pulóverben fekszik az üvegkoporsóban, ahova évente tömegek zarándokolnak el, kérve közbenjárását. Példa számunkra, ahogy Szent Ferenc is példa volt nemcsak a ma élő emberek, de kortársai számára is: a leghétköznapibb emberek is szentté válhatnak, ha engednek Isten hívásának.
Az egész egyház barátja
Carlo Acutist 2020. október 10-én avatták boldoggá Assisiben – s az első sorokban ott ültek szülei, Antonio és Andrea, valamint Carlo testvérei, akik négy évvel bátyjuk halála után születtek. A boldoggá avatást megelőző napokban tömegek zarándokoltak el Carlo nyitott koporsójához, az ünnepet megelőző estén pedig a számára és Szent Ferenc számára egyaránt kedves Porciunkulánál tartottak imavirrasztást. Alessandro Brustenghi ferences szerzetes – akit a magyarországi hívek is jól ismerhetnek, hiszen járt hazánkban – így fogalmazott: „Egy olyan jelenlét, egy olyan ragyogás, mint az övé, nem maradhat észrevétlen: Szent Ferenchez hasonlóan szerelmese volt az Eucharisztiának. Ahogyan napról napra hagyja, hogy felfedezzük őt, olyannak mutatkozik előttünk, mint egy barátunk.”
Ferenc pápa 2024 májusában hagyta jóvá a szentté avatáshoz szükséges dekrétumot, hitelesnek ismerve el azt a csodás gyógyulást, amelyet Carlo közbenjárásának tulajdonítanak. Novemberben pedig bejelentette: a szentté avatás a 2025-ös szentévben tartandó ifjúsági jubileum keretében történik majd meg április 25-én, Rómában, a Szent Péter téren.
Ahogy Assisi Szent Ferenc, úgy Carlo is a magasba emelte tekintetét, magasabbra, mint a földi horizontok. A rá emlékező Antonio Tarallo így fogalmazott a San Francesco című folyóirat hasábjain: „Pillantása az égre, a csillagokra, a napra irányult, ahogy azt testvére, Ferenc tanította neki. Carlo is magasztos célokra törekedett, ahogy arra csak az álmodozók és a költők képesek. Számára a magasba tekintés azt jelenti, hogy meglátja a szépséget minden emberben, minden teremtményben és a természetben, de legfőképp azt, hogy szemléli az Eucharisztiát”, és így már itt, a földi életben Krisztus jelenlétébe burkolózik.
***
Szöveg: Kámán Veronika
Forrás: assisiofm.it, Catholic Truth Society
Képek forrása: Assisi Egyházmegye, Avvenire, carloacutis.com, The Times
Ferences Média 2024
