Ma van Alkantarai Szent Péter ünnepe, aki a ferences rend reformereként és az aszkézis példaképeként ismert, és aki szigorú életmódjával és mély lelki elköteleződésével járult hozzá az egyházi megújuláshoz. Egyszerűsége és imádságos élete sokakat inspirált. Rendtartományunkban a belvárosi (pesti) ferences templom viseli nevét. Az alábbiakban Kovács Kalliszt Ferences szentek és boldogok című könyvéből közöljük a Szent Péterre vonatkozó részt.
Spanyolország egy kis városában, Alcantarában született. Teológiát a salamanca-i egyetemen végzett, s innen lépett be az obszerváns ferencesekhez. 1524-ben szentelték pappá. Utána több kolostorban lett házfőnök, mialatt missziós körutakat tett. Főleg a megfeszített Krisztusról prédikált, s a népmisszió végén a valóságos kereszt nagyságú keresztet állított fel, hogy a missziónak maradandó emléke legyen.
Egyszer valaki kérte, tanítsa meg jól imádkozni. Péter erre megírta az imádságra vezérlő kalauzt, amit hamarosan „Az elmélkedés aranykönyve” néven adtak kézről kézre. A könyvről XV. Gergely vallotta, hogy a Szentlélek közreműködésével készült. 1538-ban tartományfőnök lett. Megpróbálta az általa elgondolt szabályzatot elfogadtatni, de ezt rendtársai az 1540-ben tartott káptalanon nem fogadták el. Ezért amikor hároméves hivatala lejárt, nem vállalta újra a tartományfõnökséget, hanem a portugáliai Arabidába remeteségbe vonult, ahol néhány társával szigorú szabályok szerint élt.
Három évvel később visszahívták tartományába, ahol az ellenkezések dacára sikerült a pápa jóváhagyásával több szigorú reformkolostort alapítani. Ezekből 1561-ben új, önálló tartományt szervezhetett meg (alkantarínusok.). Nagy Szent Teréziát tanácsaival támogatta a kármeliták reformjának ügyében: személyesen is fölkereste, levélben is kifejtette véleményét, különösen a szegénység evangéliumi tanácsát illetõen. „Isten tanácsa csak jó lehet – írta -, és e tanácsok megtartása csak azok számára nehéz, akik nem hisznek vagy nem bíznak eléggé az Úrban, mert csak emberi okosság vezérli őket. Isten az erőt is meg tudja adni e tanácsok megtartásához.” Szent Terézia így jellemzi Pétert: „Sovány, száraz testét fagyökérhez hasonlíthattad volna, mert csak csont és bőr volt az egész ember. Mégis annyi jóság, kedvesség s oly nagy életszentség töltötte el, hogy jóllehet nagyon szűkszávú volt, senkit sem hagyott válasz nélkül… Minden harmadik nap evett, de extázisai idején még tovább is étlen-szomjan volt.” Halála olyan volt, mint élete: térden állva halt meg, miközben rendtársait buzdította. Halála órájában Szent Teréz látta Péter lelkét a mennybe szállni. Később megjelent Teréznek s azt mondta: „Ó boldog vezeklés, mellyel ekkora dicsőséget érdemeltem ki.” Az Egyház 1622-ben avatta boldoggá, 1629-ben szentté.
Szent Teréz írja: „Az Úr egyszer megígérte nekem, hogy mindaz, aki Péter nevében kér tőle valamit, megkapja. Én magam tapasztaltam sok ügyemben, hogy amit Péter oltalmába ajánlottam, a kívánt módon sikerült, amint ezt megadta az Úr, akinek dicséret, tisztelet és dicsőség legyen mindörökkön örökké.”
Imádság: Istenünk, te Szent Pétert a csodálatraméltó bűnbánat és a legmagasabb szemlélődés kegyelmével tűntetted ki: engedd kegyesen, hogy érdemeinek segítségével testünket mi is megfékezzük, és így a mennyei ajándékok részesei lehessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Forrás: Kovács Kalliszt OFM – Ferences szentek és boldogok az év minden napjára, 2009
Ferences Média 2024
