Két hivatás egyben: szerzetes és énekes. Hogyan lehet a kettőt összeegyeztetni?
– A megfelelő helyükön kezelve őket. A szerzetesi hivatásban arra vagyok meghívva, hogy Istennek, a testvéreknek, az egyháznak adjam magam. A zenére szóló hivatásban pedig arra, hogy a hang ajándékát adjam.
Mi született meg előbb Önben, a szerzetes vagy az énekes?
– A Bibliában ez áll: „Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított.” Tehát akkor is, ha még nem tudtam róla, előbb volt bennem a szerzetes. Talán akkor sejtettem meg először lelki hivatásomat, amikor közelebb kerültem az énekléshez, mert a zenét már a kezdet kezdetén nagyon mély és szép élményként éltem át. Két zeneszerző gyerekkorom óta elbűvölt: Johann Sebastian Bach és Micheal Jackson. Mindketten Istent tették művészetük alapjául, és ez rendkívül megérintett. Tizenhat éves voltam, amikor megéreztem a hivatást. Évekig küzdöttem magamban ezzel kapcsolatban, de aztán lassan-lassan valóra vált.
Van-e valami Önben a két említett zeneszerző vonásaiból?
– Azt hiszem, hasonló érzékenység van bennünk. Micheal mindig azt állította, hogy zenéje az égből származott. Bár nem volt keresztény, hitt Istenben, és zenéjében a szeretet és a jóakarat gondolatait fogalmazta meg. Egész művészete szeretet-üzenet. Bach azt írta: „Soli Deo Gloria”, „Mindent csakis Isten dicsőségére”. Az Istenhez való közeledés két egészen más módja, de közös forrás köti őket össze: a zene.
Tehát az elsők között van számára Isten és a rock.
– Minden zenei műfaj ki tud fejezni többé vagy kevésbé pozitív dolgot, tud szép vagy csúnya szavakat használni, de természetükből fakadóan a szépség kifejeződései. Úgy vélem: van ilyen és olyan rock, ahogyan van ilyen és amolyan klasszikus zene. Vannak klasszikus zenei darabok, amelyek mindennek mondhatók, csak az életszentségre való meghívásnak nem. Tudni kell felismerni a zene etikai tartalmát, illetve újra és újra megérteni, hogy a zene nem semleges. A zene üzenet, amely segíthet a jó vagy a rossz felé haladni.
Én legjobban a szakrális zenével tudom kifejezni magam, de éneklek világi, például nápolyi dalokat is, és nagyon szeretem őket. A szakrális zene azonban közvetlenül beszél Istenről, míg a többi zenei ág közvetetten teszi ezt. A zene egésze szép, Isten kézjegyét hordozza.
Szent Ferenc vajon örülne egy híres ferences énekesnek?
– Azt hiszem, igen, sőt, biztos vagyok benne. Hiszen valójában ő is ezt tette. Ferenc ment mindenfelé, és hirdette az evangéliumot saját adottságaival. Alkatából adódóan énekes és költő volt, himnuszokat, dalokat írt, zenét szerzett, táncolt. Ő így prédikált. Ferencnek azt volt a fontos, hogy ki-ki saját talentumát felhasználva prédikáljon. Remélem, hogy folytatom a múltnak ezt az irányvonalát, és ha hozzáteszek valami újat, remélem, hogy utánam sokan meglátják Isten szépségét, amit én az éneklésen keresztül fedeztem fel. Az a vágyam, hogy mindenki megérezze ezt a szépséget – ki-ki amennyire tudja.
Rendtársai hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy énekes?
– Maximális örömmel, mert látják, hogy mindez evangelizáláshoz vezet, egy ajándék megosztásához, a szépség és a szeretet megteremtéséhez. Egyikük kicsit bizonytalan a témával kapcsolatban, de ez segít abban, hogy helyesen lássam magam, és emlékeztet, hogy vigyáznom kell a dolgokkal. Nem könnyű útnak vágtam neki, áldozatot és önfegyelmet kíván, folytonos kapcsolatot Istennel, mert csak belőle tudom mindazt az erőt és szépséget meríteni, amellyel másoknak tudom adni magam.
Mint énekes szerzetesnek, mit jelent Önnek az evangelizáció?
– Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy úgy hirdessük Krisztust, ahogyan ő kéri. Nem annyira új módszereket kell kitalálnunk, hanem folytonosan Istenre kell figyelnünk, aki alkalmakat teremt, utakat nyit. Elég, ha végignézzük saját történetünket, és benne Isten működését. Én megértettem, hogy Isten ezt kéri tőlem, az elöljáróim és a barátaim pedig megerősítették. Nem az íróasztalnál találtam ki. Láttam, hogy Isten merre vezet, és felismertem az ő jelenlétét. Külön-külön mindannyiunknak, akik evangelizálni akarunk, nyitottan kell figyelnünk arra, ami körülöttünk történik, és arra, amit az egyház mond, végül pedig elöljáróink megerősítése is szükséges ahhoz, amit tenni szeretnénk. Úgy gondolom, hogy amit adok a világnak, az egy hang, egy kép: annak a jéghegynek a csúcsa, amely a mellettem álló számos emberből, minden ferences testvérből, az összes barátomból, az egész egyházból és mindazokból áll, akik részesei annak a küldetésnek, melyet az Úr felkínál nekem: zenével evangelizálni. Nem vagyok ebben egyedül, velük együtt alkotjuk az egyháznak, a nagy evangelizációs műnek az összekötő elemeit.
CD-je bevételének mi lesz a sorsa?
– Mivel szegénységi fogadalmat tettem, én nem kapok belőle semmit, és így vagyok boldog. A bevételt a rend jótékonysági céljaira használjuk fel. Ez is a ferences lelkiség része: mindenkivel megosztani azt, amink van. Nekem mindenem megvan: a testvéreim, Isten, és szeretném, ha mindenki olyan életet élhetne, amelyben mindene megvan: először Istennel, aztán a testvérekkel.
Mi köti Magyarországhoz?
– 10-11 éves voltam, amikor otthon levelet kaptunk egy spanyol rokonunktól. Azt írta, hogy nála lévő néhány dokumentum a család magyar származását bizonyítja. 1250 körül őseink között volt egy Brustenga nevű nemes, aki elkísérte II. András leányát, Jolánta hercegnőt a katalán királyi udvarba vőlegényéhez, a herceghez. A család 1500 körül Spanyolországból Olaszországba települt. 10-11 éves gyerekként ez a hír olyan volt, mintha Artúr király történetébe csöppentem volna, és mindig vágytam arra, hogy eljöhessek őseim földjére. Vágyam most valóra vált.
Ismer-e valakit a magyar zeneszerzők közül?
– A magyar zenei világból Kodály Zoltánt ismerem, és nagyon nagyra értékelem munkásságát, zenetörténeti jelentőségét.
Magyar Kurír
