Lévit, a vámost, akárcsak a többi tanítványt, munkájának gyakorlása közben szólította meg Jézus – emelte ki Erdő Péter a napi evangéliumról elmélkedve. A vámosok tisztességtelen foglalkozást űztek a korabeli vallásos emberek szemében, Jézus ennek ellenére nem tartotta távol magát tőlük. Az evangéliumban két formában is feltűnik a bűnbánó vámos alakja: egyrészt a farizeusról és a vámosról szóló példabeszédben, másrészt Zakeus történetében. Lévi viszont éppen a – bűnösnek tekintett – foglalkozását végzi, amikor Jézus megszólítja, hogy kövesse őt.

Jézus azzal, hogy érintkezik a sokak által elítélt vámossal, egyáltalán nem szentesíti az életformáját – hangsúlyozta a bíboros. „Jézus nem kevesebbet akar, mint a vámos lelkét, a megtérését, az ő igazi boldogságát, sőt a hajdani vámos segítségét kéri a saját örömhíre terjesztésében” – tette hozzá. A Krisztust követő, immár Máté nevet viselő Lévi története a mai kereszténynek is irányt mutat. Jézushoz hasonlóan nem az a fő célunk, hogy zelóták módjára mielőbb rendbe tegyük evilág dolgait, hanem lelkeket keresünk, mindenkinek a szívét és a lelkét. Módszerünk pedig nem lehet az, hogy kemény büszkeséggel messze elkerüljük mindazok társaságát, akik valamilyen szempontból mások kifosztóinak vagy a közösség hűtlen tagjainak látszanak. Az ő szívüket is keresnünk kell Jézus nevében és megbízásából.

A Katolikus Egyház vértanúi Magyarországon és a szomszédos országokban a diktatúra idején nem politikai szervezkedők vagy szabadságharcosok voltak – mondta Erdő Péter a lelki nap középpontjában álló vértanúkkal kapcsolatban. Sokszor azonban pusztán a lelkipásztori tevékenységük vagy az, hogy a magyar katolikus közösség támaszai és jelképei voltak, elég volt az elpusztításukhoz. A háború alatt és után sokan menekültek a front és a közelgő sztálinizmus elől, a papokat viszont püspökeik vagy elöljáróik felszólították, hogy akár életük árán is tartsanak ki híveik mellett. Már a papi hivatás vállalásakor feltették az életüket Krisztus követésére. Vagyis Jézus egykori tanítványaihoz, köztük Lévihez hasonlóan őket is munka közben, csak éppen szent munka közben érte a hívó szó. Az a szó, amely a végső áldozatkészségre hív.

Ha vértanú papjainkat valóban tisztelni és követni akarjuk, akkor nagylelkűen Isten akaratára kell bíznunk életünket – fogalmazott beszédében a főpásztor, kiemelve: hitünk alapján kell megtalálnunk, hogy az Úr mire szólít bennünket az életben.

A szertartás során nem csak az oltár előtti képmások emlékeztették a híveket a boldoggáavatásra váró vértanúkra. A templom falán, a szószék alatt volt kihelyezve Brenner János véres karingje, amelyet az őt ért gyilkos késszúrások idején viselt. A Kyrie alatt Erdő Péterhez vitték azt a keresztet, amelyről 1950 júniusában, a hatvani ferences kolostorban egy ávós letaposta a korpuszt. A keresztet a koncelebráló papok, valamint jónéhány hívő is megcsókolta. A liturgiában azokat a kelyheket használták, amelyekkel Isten szolgái közül többek az elhurcolásuk előtti napokban miséztek.

A nyolc szerzetes vértanú tiszteletének szentelt nagyböjti lelki nap nagy része a Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban zajlott. Ezt a Brenner Jánosról és a hatvan éve elhunyt Károlyi Bernátról szóló film bemutatása követte. Isten szolgái életének egy-egy szakaszáról rövid beszámolót tartott Mádl Dalma, Brenner József. Olofsson Placid, Seregély István és Paskai László, illetve tanúságot tettek a boldoggá avatási per folyamatában résztvevő személyek is.

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír