A gasztronómiatörténet az elmúlt évtizedekben egyre népszerűbb, és nem történész szakemberek érdeklődésére is számot tartó kutatási terület, mégis a magyarországi szerzetesrendek históriájának ezen aspektusával mostanáig nem sokan foglalkoztak.

Az előadások a szerzetesek gasztrotörténetből világítanak meg néhány érdekes fejezetet. Benda Borbála az egri ferencesek 18. századi számadáskönyvei alapján rekonstruálja a kolostor fogyasztási szokásait, amelyek mai szemmel komoly meglepetéseket tartogatnak, hiszen a citromtól a sózott heringig, a vizától a teknőbékáig sokféle élelem került az asztalukra. Medgyesy S. Norbert szintén 18. századi színjátékok, iskoladrámák és ételekről–italokról szóló énekek elemzésével mutatja be a korabeli szokásokat. Keppel Dániel az esztergomi ferences rendház refektóriumának képeit elemzi. Koltai András a 19. századi piarista illemtankönyvek asztali szabályaival foglalkozik. Mihalik Béla pedig egy 20. századi magyar „sztárszakács” történetét dolgozza fel. Vogl Gáspár jezsuita segítőtestvér a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása után futott be komoly szakácskarriert: első osztályú budapesti éttermekben főzött a Kárpátiától az Astoriáig. Szakácsnemzedékek sora tanulta meg a szakmát vezetésével, majd a hetvenes években a római Német–Magyar Kollégium konyhafőnöke lett.

A konferencia a Nyitott Levéltárak és a Szakrális Művészetek Hete programjaihoz kapcsolódik. A szervezők reménye szerint a három fővárosi szerzetesi gyűjtemény a későbbiekben további közös konferenciákkal fogja elmélyíteni együttműködését – mondta a Ferences Sajtóközpontnak Fay Zoltán, a ferences levéltár vezetője.