Advent első vasárnapján Bagyinszki Ágoston OFM tartott elmélkedést az Üllői úti Örökimádás templomban, ahol a szelídség adventi erényére hívta fel a figyelmet. Karácsonyig minden vasárnap délelőtt 11 órától követhetik a szentmise sorozatot azok, akik az „adventi erények” útján szeretnének elmélyülni az ünnepi készületben.
Az egyházi év fordulója Krisztus Király vasárnapja és advent első vasárnapja között található, és minden évben egy különleges, összetett élményt kínál. Ez az összetettség az Istennel való találkozás mélyebb megélésére hív bennünket, amelyet több dimenzióban is megtapasztalhatunk: egyrészt ítéletként, az istenfélelem jegyében, másrészt pedig mint egy várva várt találkozást, amelyre lélekben már előre készültünk, és amelyben készen állunk megérkezni. Az advent időszaka kettős ritmusban telik: „Benne van a békítőknek és a hosszú várakozásnak az ószövetségi választott nép történetére emlékeztető adventje, valamint az új ég és új föld utáni vágyakozás.” Bagyinszki Ágoston ezt a kettősséget egy zenemű fortissimo és pianissimo szakaszaihoz hasonlította, amely végül harmóniában egyesül.
Minden évben szükségünk van az adventi ébresztgetésre, ahogy erre Ágoston atya felhívta a figyelmet. Ez az időszak hamisságaink elhagyásáról és a lelki megújulásról szólhat. Hasznos ma is felidéznünk Lattaquié Ignatiosz metropolita eredetileg 1968-ban, Uppsalában elhangzott adventi intelmét: „Megélt advent nélkül távoli az Isten, Krisztus a múlté, az evangélium holt betű, az egyház tódozgatott szervezetnek tűnhet, a tekintély uralkodás, a misszió propaganda, az istentisztelet emlékek felidézése, és a keresztény szelídség rabszolgamorál. Az adventet megélve viszont: szárnyra kél a kozmosz, kihordja és világra hozza az új eget és az új földet, a Szentlélek által lakást vesz bennünk az Isten, Krisztus titokzatos testének tagjaivá teszünk, az Evangélium életünk forrása, az egyház szentháromságos közösség, a tekintély Isten fiainak szabadságára vezet, a misszió pünkösdi feladat, a liturgia Isten örök dicsőítésének kezdete, a keresztény szelídség pedig átistenít” – idézte a szöveget.
Ennek nyomán az elmélkedés központi gondolata a szelídség adventi erénye köré épült, amely nem gyengeség, hanem egy belső erőforrás, amely képes megváltoztatni a világot. „Az advent arra hív, hogy szelídüljünk – mert csak így válhat az Úrral való találkozás valódi örömmé.” Az adventi vasárnapok különösen alkalmasak arra, hogy a szelídségre, erre a régen erényként emlegetett tulajdonságra irányítsuk figyelmünket, hogy ezáltal méltó módon készülhessünk az Úrral való ünnepi találkozásra.
De mi is valójában a szelídség? A szelídség a béke állapotában lévő erő. Ez az erő képes a változás előidézésére, ám nem erőszakos vagy agresszív módon. „A szelídség az erőszak nélküli bátorság” – fogalmazta meg. A szelídség az agresszivitás gyengeségét leplezi le, mert az agresszióban mindig ott rejlik a belső bizonytalanság. A szelídség különösen fontos számunkra, mert egy olyan világban élünk, amelyet háborús konfliktusok szabdalnak szét – akár a Szentföldön, amellyel a hitünk története szorosan összekapcsol, akár a szomszédságunkban dúló véres háborúkban. Ebben a kontextusban a szelídség a béke útja.
Az erő használatát azonban könnyű elhibázni. Hányszor fordul elő, hogy az erőszak, az agresszió vagy a harag valójában a gyengeség jeleként tör felszínre? Az agresszivitás leleplezi saját törékenységét: az erőszak nem a valódi erő megnyilvánulása, hanem annak hiányáról árulkodik. A szelídség ezzel szemben az elfogadás, a nyitottság, a türelem, a tisztelet és az önfeláldozás képességében rejlik. Ezek azok a lelkiségi jegyek, amelyek megváltoztathatják a világot körülöttünk – nem erőszakkal, hanem hitünk mélyebb erőforrásain keresztül.
Advent arra hív minket, hogy ebben az erőszaktól terhelt világban más eszközökhöz nyúljunk. Ne próbáljuk meg erőszakkal átalakítani magunkat vagy környezetünket, hanem hagyatkozzunk arra az erőre, amelyet hitünk nyit meg számunkra. Ez a szelídség ereje: csendes, mégis átformáló, békét hozó és reményt adó erő. Az Úrral való találkozás felé tartó adventi felkészülésben a szelídségre kell törekednünk, amely képes békét és harmóniát hozni mindennapjainkba.
Az előadó ezután azt kérdezte a hallgatóságtól, hogy van-e saját tapasztalatuk a szelídségben rejlő erőről. A Szentírásból merítve felidézve, hogy „a szelídség a Lélek gyümölcse” (Gal 5,23), amely Isten erejére való bizalomteljes ráhagyatkozásból fakad. „Boldogok a szelídek, mert övék a mennyek országa!” – Jézus hegyi beszédének e szavait értelmezve figyelmeztetett, hogy a szelídség adventi erényét ne tévesszük össze bátortalansággal vagy alázatoskodással. A valódi szelídség kiegyensúlyozottságot, méltóságot és belső erőt sugároz. „A szelídség nem bátortalanság vagy gyengeség. A görög praotész, illetve a latin mitis szavak jelentése szerint a szelídség kiegyensúlyozottságot, erőt és érettséget tükröz. Az igazi szelídség akkor jelenik meg a lelkünkben, ha tudunk Isten erejére hagyatkozni” – magyarázta.
A karácsony szelídsége sugárzik a betlehemi jelenetből: „Az a Krisztus jelent meg közöttünk, aki azt mondta: tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). A szelídség a karácsonyi ünnepek lelki középpontjává válik, hiszen az angyalok éneke is így szól: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek” (Lk 2,14).
A szelídség adventi erényének megéléséhez Ágoston atya a hétköznapokban végzett belső aprómunkát javasolta: „A szelídségben való növekedés a legfontosabb adventi feladat számunkra. Apróságnak tűnhet, de éppen ez segíthet a lelki megújulásban.” A szerzetes végül így fogalmazott: „Ha Jézushoz akarunk tartozni, nekünk is ezzel az erővel kell élnünk. A szelídség erőszak nélküli bátorság, keménység nélküli erő, amely a szeretet ünnepére valódi lelki felkészülést biztosít.”
Az adventi elmélkedések következő alkalmán, vasárnap 11-kor az Üllői úti Örökimádás templomban lehetőség nyílik arra, hogy tovább mélyüljünk a szelídség titkaiban, és Jézus példáját követve készítsük fel szívünket a karácsony örömhírére.
***
Fotó: Serly Miklós
Ferences Média, 2024
