Lourdes és Fatima is azok közé a zarándokhelyek közé tartoznak, ahol megtalálhatóak a Marko Ivan Rupnik volt jezsuita szerzeteshez köthető mozaikok. A művésszel szemben a közelmúltban több egyházi eljárást is lefolytattak, felnőtteket érintő határátlépések vádjában. Az elmúlt napokban Lourdes-ban letakarták ezeket alkotásokat, Fatimában pedig a továbbiakban nem használják fel őket a promóciós anyagaikban.

A mátraverebély-szentkúti zarándokhely szabadtéri oltáránál 2014-ben készült el az a mozaik, amely a Rupnik vezette Centro Aletti művészeti stúdió alkotása. A mű születésekor a felmerült erkölcsi áthágások nem voltak ismertek. A kegyhelyet fenntartó ferences rend mélyen együttérez az áldozatokkal, elfogadhatatlannak tartja a visszaéléseket, és mindent elkövet annak érdekében, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Ezért is helyez nagy hangsúlyt az emberi méltóság védelmére a renden belül, más szerzetesi közösségekkel együtt, illetve a felsőoktatásban is. Úgy gondoljuk, hogy az áldozatokkal való szolidaritásnak mindezek lényeges megnyilvánulásai.

A nagy méretű szentkúti mozaik Szűz Mária életének legfontosabb eseményeit ábrázolja, ahol az apszisban a mennyekbe fölvett Istenszülőt első szent királyaink, valamint Boldog Meszlényi Zoltán vértanú esztergomi segédpüspök, Boldog Salkaházi Sára vértanú szociális testvér, Assisi Szent Ferenc és a magyar ferences vértanúk övezik. Meszlényi Zoltánt 1950-ben a kistarcsai gyűjtőtáborban verték agyon, Salkaházi Sárát a nyilasok lőtték a Dunába az ostrom idején, mert mentette a zsidókat, ferences vértanú rendtársaink közül pedig többen szintén megszenvedték mindkét rendszert. Az ábrázolás azt fejezi ki, hogy ugyanaz a katolikus hit, amelyet szent királyainktól kaptunk, tette képessé ezeket a vértanúkat arra, hogy a XX. század diktatúráiban életüket adják Istenért és embertársaikért.

Az elmúlt évtizedben a szentkúti zarándokok befogadták az egyházi művészetnek ezt az alkotását, szemlélve és megértve eredetileg szándékolt evangéliumi célját és üzenetét anélkül, hogy felmerült volna kérdésként vagy szempontként az alkotó, ill. alkotók kiléte. Amikor ez utóbbi körülmény kerül megfontolásra a mozaikkal kapcsolatban, számunkra jelentőséggel bír az a tény, hogy az alkotás nem egyedül Rupnik műve, hanem a Centro Aletti alkotói közösség tagjainak munkája, akik – primer vagy szekunder módon – maguk is áldozatai (voltak) a visszaéléseknek. Ennélfogva nem tudjuk azonosítani a művet egyetlen személlyel, és nem szeretnénk, ha a mű egyházi, liturgikus és az ars sacra kritériumainak megfelelő mivoltában nem tölthetné be rendeltetését az emberi bűn miatt. A kegyhely épp a bűnöktől való megszabadulás helye, ahol megerősödhetünk abban, hogy a bűn nem erősebb a keresztény reménynél, és hogy az evangélium örömhírét nem semmisíti meg a gonoszság. Itt éppen Isten jóságának örök és megmásíthatatlan üdvözítő szándékáról akarunk tanúságot tenni, amelyre a mozaikon ábrázolt evangélium, valamint a szentek és a vértanúk példája is tanít.

***

Forrás: Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely, Magyar Kurír
Ferences Média 2025