A Ferences Pedagógiai Napokat immár kilencedik alkalommal rendezték meg a rend oktatási intézményeinek közösségépítése céljából. A programok gerincét most az iskolákban bevezetett új Köznevelési Stratégia 2023–2027 közös feldolgozása és az értékek bemutatása adta, továbbá előadott Zsódi Viktor piarista tartományfőnök és Székely János szombathelyi megyéspüspök. Az előadások mellett kiscsoportos foglalkozásokkal, sporttal, és idén különleges sajt- és borkóstolóval is várta résztvevőit augusztus 27–28. között a Ferences Rendtartomány a megújult Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyen.
A gyönyörűen megújult mátraverebély-szentkúti kegyhely völgyét már kora reggel elárasztotta a nap melege. A rendezvényen több mint 160 pedagógus vett részt: a régiek és az újak is izgatottan készültek a közös feltöltődésre. „Nem telhet el nyár és indulhat tanév Szentkút és a pedagógiai napok nélkül!” – hangzott el a regisztációkor a tömegben.
A program szentmisével kezdődött a kegytemplomban, amit Varga Kapisztrán OFM atya celebrált, koncelebrált Balázs Jeromos OFM, Komáromi Előd OFM, Zarándy Kleofás OFM, Zillich Mihály OFM, Kis Efrém OFM, Tamás Gábor OFM, Radványi Atanáz OFM, Bécser Róbert OFM és Bucskó Nándor OFM atya. Kapisztrán atya homíliájában arról beszélt, hogy a spiritualitás azt is jelenti, hogy mit kezdünk a lelkünkkel, a spirituszunkkal. „Fontos megtalálni, hogy hitünk egy-egy fontos eleme és tanítása milyen hatással lehet az életünkre, milyen döntésekre késztet. Akkor tehát, amikor ferences spiritualitásról beszélünk a keresztény, katolikus hagyományon belül, meg kell vizsgálni, hogy mit kezdünk mi Szent Ferenc nyomán a nyugtalanságunkkal vagy a vággyal. Hogyan kezeljük? Hogyan kanonizáljuk? Miként fordítjuk azt magunk és mások javára? Honnan veszünk lendületet, békét?” – tette fel a gondolatkeltő kérdést a szónok. Ezután egy számára igen fontos gondolattal zárta beszédét, amiben a tanulók és tanítóik közötti kapcsolatra utalt. „Szerzeteskörökben szokás mondani, hogy az alapító karizmája fellelhető minden rendi tagban. Az, hogy egy család milyen, nemcsak egy embertől függ, hanem a család összes tagjától. Egy gyermek, ha el is kószál, ő is hordozza az Urat. Így kell hozzájuk közeledni.”
Az első nap leginkább az új ferences Köznevelési Stratégia 2023–2027 átgondolásáról szólt, 20-20 fős kiscsoportos foglalkozások keretében. A csoportokat vezető ferences szerzetesek egy-egy tanár segítségével készültek a munkára, a műhelyeken a stratégia egyes elemeit és központi értékeit dolgozták fel abból célból, hogy azokat munkájuk során is hasznosítani tudják majd a mindennapokban. Minden pedagógus három témakörre tudott jelentkezni, melyek végén a csapatok összegyűltek, hogy meghallgassák egymás tapasztalatait és a további témák összefoglalóját.
A teremtésvédelmet Tamás Gábor OFM és Szontágh Katalin fogta össze. Az atya egy szentírási idézetet hozott (Mt 6, 19–21), aminek lényege, hogy ahhoz, hogy változást érjünk el, annak a szívünkhöz is el kell jutnia. A spiritualitás lehet az a motiváció, ami táplálja a törekvést a világ gondozására. Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájának hatodik fejezetét segítségül hívva kerestek olyan gondolatokat, amelyek tettrekészségre inspirálnak. Például hogy a kevesebb néha több, és lehetséges úgy élni, hogy közben nincs sokra szükségünk, vagy hogy egy vásárlás nem pusztán gazdasági, hanem erkölcsi tett, ezért nem mindegy, honnan vásárolunk. Izgalmas lehet ezeket a kérdéseket egy-egy órán is átbeszélni. Mint cél elhangzott: „a lényeg, hogy olyan gyerekeket tudjunk nevelni, akik akkor is felszedik a szemetet, ha mi nem vagyunk ott!”
A ferences lelkiség témakörét Bécser Róbert OFM, és Wágner Ágnes vezette. Arra keresték a választ, hogy mi a lelkiség valójában, és hogy azt hogyan lehet összekapcsolni a hétköznapokkal. Az emberi találkozások hármas szintjének – elérhetőség, válaszkészség, bevonódás – alapján igyekeztek konkretizálni a lelkiség gyakorlásának lehetőségeit az iskolában. Megvizsgálták Jézus és Szent Ferenc különböző találkozásait, és hogy ezt a három szintet mikor, hol és milyen mértékben vállalták föl. Arra jutottak, képesek voltak nemet mondani, ugyanakkor a bevonódásokból sokszor egy mély, gyógyító kapcsolat alakult ki, mely a kollégákkal, szülőkkel és gyerekekkel való kapcsolatokban is példát mutathat.
A kiteljesedést – hogy mit álmodik rólunk Isten, hogyan válhatunk teljessé – Radványi Atanáz OFM és Marek Viktor két evangéliumi szakasz alapján dolgozta fel. Az egyik a gazdag ifjú története volt (Mt 19,16–28), mely kapcsán a mestert és a tanítványt, illetve kapcsolatukat szemlélték. A másik rész a keresztre feszített Jézus szavait tartalmazta, ennek kapcsán pedig arról beszélgettek, a kiteljesedéshez keresztek vezetnek-e, és hogy mennyire tudnak pedagógusként ehhez kapcsolódni.
Szabó Péter OFM röviden csak annyit mondott, a testvéri közösség témáját áthatóan és őszintén vitatták meg Benedek Balázs vezetésével, amiből kiderült, a szívet melengető pozitív példák mellett akadnak kihívások, nehézségek is, amelyeket át kell hidalni, és amelyek részei az életnek.
Az irgalmasságról Komáromi Előd OFM és Bánhidyné Nyitrai Ágnes tartottak műhelyt. Előd atya szavait közvetítve Ágnes leszögezte: az irgalmasság nem egyenlő a toleranciával. Utóbbit lehet szív nélkül is vinni, irgalmasságot azonban csak szívből lehet gyakorolni. Az irgalmas szamaritánus történetét feldolgozva beszélgettek arról, hogy a rossz helyzetben lévő ember mellett nem mehetünk el, továbbá olyan ötleteket gyűjtöttek, amelyek az irgalmasság gyakorlására alkalmasak. Ilyen volt például egy gyermekek kísérése, támogatása, az alapítványi munka és az adományozás is.
A szakmai felkészültség témáját feldolgozó csoportbeszélgetést Balázs Jeromos OFM és Keppel Dániel két gondolatébresztő történettel indította. Az első az az evangéliumi részlet volt, melyben Jézus egy egész éjszakát Isten imádásával tölt, mielőtt meghívja a tizenkét tanítványát, hogy vele egyenek és tanítsa őket, a másik pedig Szent Ferenc és az éhező novícius története volt. Átbeszélték a pedagógiai munka két irányát, amelyek a szaktárgyi tudás és a pszichológiai alapok. Utóbbival kapcsolatban azt fogalmazták meg a résztvevők, hogy egyre több teret kap. A ferences szakmaiság személyközpontú: fontos az átadott anyag, de még fontosabb, hogy utat találjanak a pedagógusok a gyermekekhez, amihez eszközök a táborok, kirándulások, iskolán kívüli programok is.
A hit és tudás területét Piatrik Pió OFM és dr. Buzáné Tóth Márti vezették, akik csoportjának kiindulópontja Szent János evangéliumának prológusa (Jn 1,1–18) volt, illetve II. János Pál pápa Fides et ratio – azaz Hit és értelem – című enciklikája volt. A beszélgetés itt is két irányba ment: az elméleti részben próbálták megfejteni, hogyan tudunk a hithez kapcsolódni a szaktantárgyak által, ahol egyfajta misztériumként jelenik meg a tudásunk végessége. Másrészt szó volt arról is, hogy iskolai körülmények között, az órák keretein belül hogyan tudnak a tanárok tanúságot tenni hitükről.
A gyermekközpontúságról értekező csoportot Zarándy Kleofás OFM és Bertóthy Kálmán koordinálta.Ők arra hívták a résztvevőket, hogy legyenek maguk is gyermekek. „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába” (Mt 18,3) – hangzott a választott evangéliumi részlet. Elgondolkoztak azon, milyen is a gyermekség – ami nem infantilizmus vagy cselekvésképtelenség, hanem egyfajta bizalom, spirituális hozzáállás, amiben jelen van az aktivitás. Szóba jöttek Vekerdy Tamás gondolatai, melyek szerint abban kell segíteni a gyermekeket, hogy ők mivé szeretnének válni. Az intelligencia kilenc típusának szemügyre vételével dolgoztak, és megnézték, hogy az óvodától elkezdve milyen bevált gyakorlatok alkalmazhatók a fiatalok személyiségének támogatására.
A műhelyek után szabadidő közvetkezett, melyben röplabdázni, focizni, tollasozni, ping-pongozni lehetett. Akik kevésbé érezték magukban az erőt a sportoláshoz a nyári melegben, megtekinthették a kegyhelyet. ű
A pedagógiai napok első, keddi előadója Zsódi Viktor piarista tartományfőnök, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának új elnöke volt. Az atya Helyzetelemzés a szerzetesi közoktatásról címmel tartotta meg előadását, melyben a szerzetesi jelenlétről, a szerzetesi iskolák helyéről és azok jövőjéről mesélt. Elmondta, a piarista és a ferences nevelést is igen sajátosnak tartja, ugyanakkor a szentszéki dokumentumokat olvasva fellelhető, hogy a világ összes katolikus iskolájában ugyanazokkal a problémákkal küzdenek. Az atya kiemelte, hogy az Egyház nehezen tudja megszólítani a fiatalokat, „és nagyon fontos szerepe van a megszentelt személyeknek, ferences küldetésnek az iskolák működtetésében, mert ez az a fórum, ahol meg tudjuk szólítani azokat, akik elsodródtak az Egyház közeléből”. Ugyanakkor elmondta, nemcsak a papok és szerzetesek dolga hitelesnek lenni, hanem a világi munkatársaké is. Előadásának további részében a szentszéki dokumentumok alapján osztott meg pár gondolatot a közoktatásról – beszélt többek között a lelkipásztori kihívásokról, a közösség erejéről, a gyónás és a kommunikáció gyakorlásáról, továbbá szó esett a globalizáció, a digitalizáció és az identitás válságáról is.
A vacsora után közös zenés szentségimádáson lehetett részt venni a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium tanárainak vezetésével a kegytemplomban, majd Szabó Bálint őstermelő sajt- és borkóstolóját élvezhették társasjátékozás kíséretében, ami hajnalig tartó beszélgetésekbe torkollott.
A szerdai lelkinapon Székely János püspök Hogyan töltődjünk fel Isten szeretetének forrásából címmel tartott előadást. Kilencven percben beszélt arról, hogyan tudnánk mi is olyan derűsek lenni, mint a gyerekek, hogyan tudnánk feltöltődni, megelőzve a kiégést, a kiüresedést – s közben segíteni ebben a fiataloknak is.
A püspök elmondta, hogy szerinte egyfajta belső kiüresedés, egzisztenciális vákuum érezhető a nyugati világban: semmilyen földi dolog nem tudja betölteni a szívünket, ezért leszünk szomorúak. „A gyermekkor olyan, mint egy titokzatos paradicsomkert, ahonnan feltöltődünk egy életre, táplálkozunk belőle.” Székely János szerint fel kell ismerni és arra a jóra kell építkezni, amit akkor kaptunk. Felidézte: ő maga is átélte gyerekként, hogy az élő Isten jelen van a Szentírás sorai között „Egy gyerek legfőbb nevelője Isten. A legnagyobb jó, amit a tanár tehet, hogy odaviszi őt a teremtőjéhez, aki jobban ismeri őt, mint bárki más” – fogalmazott, majd azt tanácsolta, vegyenek minél több tiszta forrást magukhoz, mint amilyen például az igazság – mely felszabadít, s ami harmóniát és rendet teremt –, vagy a jó tettek – ugyanis aki sokat ad, annak a szíve eleven lesz.
A püspök a záró szentmise homíliájában a szeretet művészetéről beszélt. Jákob történetén keresztül rámutatott, milyen, amikor megmutatkozik, hogyan tanít és nevel Isten. Az atya szerint a fiataloknak az életet és a szeretetet kell megtanítani.
Bodó Márton közoktatási referens, a program egyik szervezője zárta a két napot. „Egy közös emberi értékeken és azokat erősítő pedagógiai alapokon nyugvó tantestület és annak együttműködése át tudja formálni a gyermekek szemléletét, és egy életre szóló indítást jelenthet számukra. Sok sikert kívánok mindenkinek az elkövetkezendő tanévhez!” – fogalmazott.
A Ferences Pedagógiai Napokat jövőre (2025 augusztusában) is megrendezik a rendtartományhoz tartozó közoktatási-köznevelési intézmények pedagógusai számára. Addig is egész évben szakmai továbbképzési lehetőségekkel és lelki programokkal készülnek a provincia dolgozóinak.
Gellért Sára Mária
Fotó: Moldoványi Barnabás
Ferences Média, 2024
