Romualdo testvér, ferences szerzetes, az ukrajnai Konotop plébánosának tanúságtételét osztjuk meg, amelyet Francesco Piloni OFM, az umbriai ferencesek tartományfőnöke olvasott fel a békéért tartott imavirrasztáson, február 26-án, szombaton, a Porciunkulában.

Mi, ferences testvérek Északkelet-Ukrajnában, Konotop városában szolgálunk, amely 90 km-re fekszik az Orosz Föderáció határától. Hadüzenet nélkül, 2022. február 24-én, reggel 5 óra 20 perckor bombázás kezdődött térségünkben, amelynek zaját Konotop lakói is észlelték.

Ekkor mi éppen lelkigyakorlaton voltunk a testvérekkel a zsitomiri tartományi kúrián, ahol reggel a repülőteret is lebombázták. A plébánia híveinek kérésére én, Romualdo atya mint a Fatimai Szűzanyáról nevezett egyházközség plébánosa is sietve elindultam Konotopba. Az internetes felületeken keresztül közzétettem, hogy kolostorunk nyitva áll mindenki számára, akinek védelemre, menedékre vagy élelemre van szüksége – így már az első napon huszonhárom ember töltötte nálunk az éjszakát, főképpen nők és gyerekek.Ezen az estén intenzív harcok folytak városunkban: több páncélozott harckocsit lőttek ki a városközpontban, épületeket gyújtottak fel, a bombázások és az iskolák lerombolásának hírére pedig akcióba lendültek a tűzoltók. Láttuk, ahogy a városközpont lángokban áll – még az Isteni Liturgia alatt is, amelyet kolostorunkban végeztek. A hittantermek éjszaka szálláshelyül, napközben pedig menedékhelyként szolgáltak a gyerekek számára. A Konotopért vívott harcot követően katonai egységeink a kijevi régió védelmére indultak. Az ukrán fegyveres erők vezérkara szerint Konotop városa 2022. február 25-én reggel esett el.

Ez a hír sok lakóban keltett kétségbeesést, a plébánia hívei pánikba esett emberekkel találkoztak az utcákon. Folyamatosan érkeztek hozzánk az emberek, így az első reggelt követően nagy mennyiségben kellett élelmiszert vásárolnunk. Eközben megtudtuk az internetről, hogy nem lehet bejutni a városba, mert az minden oldalról ostrom alatt áll, és az ellenséges ellenőrzőpontokon megakadályozzák a be- és kijutást. A magányos és rettegő idős emberek elszigetelődtek otthonaikban.

Miután elhagytuk a várost, több mint egy órán keresztül nem találtunk egyetlen működő élelmiszerboltot sem. Minden segítségnyújtó akciónkat úgy hajtottuk végre, hogy online összeköttetésben voltunk a segítséget kérőkkel. Igyekeztünk videón rögzíteni a megszállt városban kialakult helyzetet, és közben részben sikerült is megvásárolnunk a szükséges termékeket.

Saját szemünkkel kellett látnunk nemcsak azt, ahogy katonai felszereléseket semmisítettek meg, de azt is, ahogy civileket lőttek le vagy ahogy felgyújtották egy idős házaspár autóját – a jármű még fél napig az út közepén állt, részben elzárva a forgalmat.

Az áldozatok magas száma miatt a különleges egységek egy idő után már nem tudtak gondoskodni a holttestek kezeléséről, a város lakói maguk hordták el a tetemeket, a járműveket pedig az út szélére vontatták (az autók, a tönkrement katonai felszerelések már harmadik napja hevertek szanaszét: a közszolgáltatók képtelenek voltak boldogulni ilyen mennyiségű feladattal). Elmentünk a városközpontba, hogy megpróbáljuk felmérni a valós helyzetet. Itt megtudtuk, hogy bár az ukrán csapatok (vélhetően ideiglenesen) kivonultak, az ukrán zászló még ott lobog a közigazgatási épületek homlokzatán, és a megszálló csapatok még nem vették át a város irányítását.

…

E sorok írásakor a régió katonai-polgári közigazgatási vezetője szerint a Szumi terület minden jelentősebb városát ostromolták az ellenséges csapatok, Szumi városában pedig jelenleg is intenzív harcok dúlnak.

A társadalomban uralkodó nagy feszültség, szorongás és pánik ellenére Florian ferences atyával és a plébánia híveivel együtt imádsággal, támogatással, étellel, forró teával és bátorító szavakkal szolgáljuk az embereket.

Most jobban, mint eddig valaha: a békét és jóságot hozó ferences karizma megmutatkozik ott, ahol nyugtalanság, sötétség és háború van.

A gyerekek, akik a fogadóközpontjainkba jönnek, játszanak, rajzfilmeket néznek, és eközben még azt is elfelejtik, hogy körülöttünk háború dúl. Néhány felnőtt talán életében először vesz rózsafüzért a kezébe, imádkozik térden állva, megtanul néhány egyházi éneket, és megtapasztalja az igazi lelki békét, amelyet nem lehet tankokkal vagy más fegyverekkel elérni. Hisszük ugyanis, hogy a mienk az a béke, amelyet Jézus Krisztus hagyott ránk: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.”

Romualdo atya, a konotopi ferences kolostorból

Ferences Média, 2022
képek: https://www.assisiofm.it/
A teljes cikk olasz nyelven IDE kattintva olvasható.