Minden elveszik, ha valamit elveszítünk? – Varga Kapisztrán OFM erről beszélt a Ferences esték legutóbbi vendégeként október 9-én Szombathelyen, a Szent Erzsébet ferences templomban.

Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium lelkiigazgató-helyettese, Varga Kapisztrán OFM tartott előadást a szombathelyi Szent Erzsébet ferences plébánián a Ferences esték előadás-sorozata keretében. Előadásában az életünkben előforduló krízishelyzetek kezeléséhez igyekezett segítséget nyújtani. Szép számú közönség gyűlt össze a plébánia oratóriumában, akiket Tokár János OFM plébános köszöntött. Mint mondta, azért hívta meg Kapisztrán atyát, hogy bemutassa, hogyan lehet a mindennapjainkban előforduló gondokat, problémákat ferences lelkiséggel, szellemiséggel kezelni.

János atya rámutatott, Kapisztrán atya alapvetően történész szakember, azonban mostanában az emberek lelki, pszichés világával foglalkozik. Intézményes keretek között is próbál segíteni azokon, akik belső lelki válságon mennek keresztül. Számukra létrehozta a Kilátót, a Ferences Mentálhigiénés és Lelkigondozói Szolgálatot.

Varga Kapisztrán előadásában Szent Ferenc életét hozta példaként, hiszen a ferences rend alapítója is számos krízisen ment keresztül életében. Ilyen krízis volt fogsága, betegsége, majd a legnagyobb, a stigmatizációja. Ezek a krízisek mindig változást hoztak Szent Ferenc életében. Szent Bonaventura írta Ferenc életrajzában, hogy fiatalkorában „Ferenc még nem ismerte Isten rá vonatkozó szándékát, (…) nem tanulta meg az égieket szemlélni és nem szokott még hozzá az isteniek ízleléséhez.”

Lelki hallásunk akkor javul, ha csapás sújt minket. Ezek a csapások pedig a krízisek – mutatott rá a ferences szerzetes. Mint fogalmazott, addig nem halhatunk meg, amíg bizonyos dolgokon nem mentünk keresztül, hiszen azok is élettörténetünk részei. A kérdés az, engedjük-e, hogy változzunk, hagyunk-e magunkban teret arra, hogy az Isten meglepjen bennünket. Ez azon múlik, merünk-e megállni, merünk-e jelen lenni, merünk-e másként tekinteni a világra.

Három mozzanatát említette ennek az előadó. Az első, hogy elbúcsúzunk és elengedjük a dolgokat (a múlt feldolgozása). El kell engedni azt, ami nem lettem, akár a szép álmokat is. A második, hogy észrevesszük és megragadjuk a jelen dolgait (jelenben maradás, a pillanatra figyelni). A harmadik, hogy újat kezdünk, szabaddá tesszük magunkat valami másra (a jövő felé indulunk el), ugyanis ha valami elveszik, attól még nem veszik el minden.

Előadása végén Kapisztrán atya azt javasolta, nézzük meg Szent Ferenc életét vagy bármelyik másik szent életét, hogy mi történt velük, min mentek keresztül, milyen nehéz és kritikus dolgokat éltek át és végül azokból hogyan kerültek ki, ugyanis ezek a dolgok a mi életünkre is hatással lehetnek.

Forrás és fotó: Magyar Kurír
Ferences Média