A Naphimnuszban Ferenc már bele is kezd Isten dicséretébe, amikor hirtelen megbicsaklik, és azt mondja, Istent illet minden, de az ember nem méltó még arra sem, hogy Isten nevét kimondja. Isten nevének kimondása, nevének segítségül hívása ugyanis már a vele való kapcsolatot jelenti, és Ferenc szerint az ember erre képtelen, nem méltó. Ez a méltatlanság szinte bénító, és úgy tűnik, megakadályozza az Istennel való kapcsolat felvételét, ápolását. A Jelenések könyvében is előkerül ez a dilemma, mert senki sem méltó a könyv pecsétjeinek feltörésére, mire Szent János sírva fakad, és ekkor kiderül: egyedül a Bárány méltó rá, és ezt ünnepli majd az egész mennyei sereg.
De Szent Ferencnek sem akad el a szava. Az ember méltatlanságának felismerése a Naphimnusz fontos fordulatává válik, mert ez lendíti tovább gondolkodását. A Meg nem erősített regulában is megtörténik ez Ferenccel: amikor rádöbben saját, illetve „az ember” méltatlanságára, mást hív segítségül, jelesül Krisztust és a Szentlelket. „Mivel azonban valamennyien szánalomra méltók és bűnösök vagyunk, és így méltatlanok arra, hogy nevedet kiejtsük, alázattal kérünk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, a te szerelmes Fiad, kiben neked kedved telt (Mt 17,5), a vigasztaló Szentlélekkel együtt adjon neked hálát mindenért, úgy ahogyan neked és nekik legjobban tetszik, ő, aki neked mindig elég, s aki által annyit tettél értünk. Alleluja.” (RnB 23, 5)
Egészen megdöbbentő, de azt látjuk itt, hogy az ember méltatlanságának beismerése lesz az imádság csúcspontja, mert amíg magunkat méltónak gondoljuk, nem hívunk mást segítségül, hogy Istennel való kapcsolatunkat helyreállítsa. Csak méltatlanságunk tudatában hívjuk segítségül Jézust, aki egyedül méltó, és alázattal kérjük, hogy ő adjon hálát az Atyának.
Mindennek persze újabb következménye is lesz, ami viszont már érinti az ember méltóságát, mégpedig az, hogy a méltatlan embert az Isten találja méltónak arra, hogy lehajoljon hozzá. A liturgia latin szövegeiben sokszor találjuk azt a le nem fordított kifejezést, hogy Isten „méltóztatik…”. A fentiek értelmében azonban ez nem egy neobarokk szóvirág, hanem teológiai igazság: Isten méltónak tart bennünket a hozzánk való lehajlásra. Emellett nem lehet csodálkozás és hálaadás nélkül elmenni, mert Isten lehajlása olyan méltóságot ad az embernek, ami minden egyes embert tiszteletre méltóvá tesz. Ez az emberi méltóság eredete, a személy méltóságáé – ami ma oly nagy veszélyben forog…
Amikor valaki megtapasztalja, hogy Isten méltatlansága ellenére is méltóvá teszi, belátja, hogy egyedül semmi, Istennel pedig minden, megváltozik látásmódja, és ez a szemléletváltás kiterjed emberi kapcsolataira is – ő is le tud és meg tud hajolni, azok felé és azokhoz is, akik erre esetleg nem lennének méltók. Az így meg- és lehajló ember azonban már Isten módján cselekszik. Hiszen „ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi különöset tesztek?” Az ilyen ki nem érdemelt szeretet, lehajlás ugyanis a transzcendens Istent teszi láthatóvá és tapasztalhatóvá az emberek közötti kapcsolatokban, az emberi világban.
Ezért és így köszönjük meg adományaikat, mert azokkal a minket méltatlanságunk ellenére méltóvá tevő Istent tehetjük láthatóvá mások számára, és ez méltóságot, értéket ad minden emberi életnek.
Esztergom, 2020. Szent Ferenc ünnepére
Fr. Varga Kapisztrán OFM
Kedves Testvérek!
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik már csatlakoztak támogatóink köréhez, amelyen keresztül kiszámítható módon, havi rendszerességgel vagy alkalmi hozzájárulással jut a rendtartomány külső anyagi forráshoz.
Szent Ferenc ünnepe alkalmából minden évben arra kérjük Önöket, hogy anyagilag támogassák egy-egy kiemelt vállalásunkat. Ezek olyan területek, ahol rendtartományunk nagyobb hiánnyal küzd, ahol forrásaink kiegészítésre szorulnak. Kérjük adományozóinkat, hogy az alábbi területekből válasszák ki, melyiket támogatnák szívesen. Támogatható feladataink: az autizmus ügye; kárpátaljai szegények, különösképpen családok; az oktatás területe, különös tekintettel a tehetséggondozásra, a felzárkóztatásra és iskoláink eszközfejlesztésére; ifjúsági programok; rászoruló honfitársaink segítése. 2020 pünkösdjén kértük Önöket, hogy segítsenek nekünk a COVID-19 járvány leküzdésében. A felhívásra nagyon sokan visszajeleztek. Közel 10 millió forint gyűlt össze erre a célra. Köszönettel és imával tartozunk a nagylelkűségért.
Az egyszeri támogatásokra továbbra is számítunk. Ha pedig rendszeresen szeretné támogatni valamelyik feladatunkat vagy eddigi részvételét folytatni szeretné, kérjük, jelezze ezt a levéhez csatolt mellékleten.
Magánszemélyek: Ferences Rendtartomány 11600006-00000000-28408844
Cégek: Ferences Alapítvány 11600006-00000000-49195664
Támogatóinkért Nemzeti Kegyhelyünkön, Mátraverebély-Szentkúton végzett rendszeres imáinkat ígérve, köszönettel:
Fr. Berhidai Piusz OFM
tartományfőnök
