Hogy így történt-e Krisztus feltámadása (nagy földrengés támadt, és az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült) nem tudhatjuk. Bizonyára annak a Krisztusnak, aki feltámadása után zárt ajtókon jut át, erre nem volt szüksége. Azt viszont tudjuk, hogy angyal közölte Máriával Krisztus megtestesülését, és most is angyal hirdeti az asszonyoknak az örömhírt, hogy Jézus él. A szerkesztő talán így közvetíti leghitelesebben és legérzékletesebben, hogy mindkét esemény nagy titkot hordoz: a megtestesülés és a feltámadás emberileg megközelíthetetlen pillanatát.

Mint ahogy érthetetlen számunkra a bűn világa is: a bennünket fogva tartó bűn ereje, vagy a másikat megsemmisítő ítéletalkotás, vagy, hogy van-e remény a bűnös kilétének keresésekor, hogy ki vétett először és mivel. Vagy hogyan keletkeznek az előítéletek, és hogyan válik zsigerileg meghatározóvá a másik utálata, az engesztelhetetlen bemerevedés, a kezelhetetlen és lezártnak tekinthető „nálam az igazság”, vagy mi akadályoz meg bennünket abban, hogy az élet legyőzze bennünk is a halált?

Titok. És végül azt is el kell fogadnunk, ha ennek így kell maradnia. Az evangéliumot sem írhatjuk felül, hogy Máté nem jegyzőkönyvet készített, és hogy emiatt szavakat cseréljünk ki.

De ugyanilyen titok mindennapi életünkben a jóság is: az ártatlanság és a tisztaság keresése, a megújulás reménye, a hónapokig eltűrt kosz után a nagytakarítás. Hogy vádolom magam Isten előtt, és felmentem azt, akit eddig vádoltam. Hogy újra és újra megvallom: életem ura az Isten. Hogy a szavakon túl szívem közelébe engedem az idegent, a számomra közömböst. És vállalom legalább néhány percig, hogy eltemetve legyek a figyelem és a megbecsülés színterén. És néha felfedezem életemben Isten mindig friss és beszűkíthetetlen jelenlétét.

Szóval az élet és a halál harca bennünk zajlik napról-napra.

Arra készülünk húsvét liturgiájában, hogy megújítsuk keresztségi fogadalmunkat: ellene mondjunk a bennünk és a világban levő rossznak, és hitet tegyünk abban, aki le tudja győzni bennünk és a világban a rosszat, és erősen merjük hinni, különösen a húsvéti éjszakán, hogy a szeretet örökre legyőzte a gyűlöletet.

Innen van a mai nap öröme és ujjongása. Örüljünk tehát mi is: Isten Úr, örökre Úr a világon, ha a jelek sokszor ennek ellent mondani látszanak is.