A vatikáni központú USG megalakulását az 1950-es szentévben kezdeményezték a legnagyobb rendek akkori vezetői azzal a céllal, hogy erősítsék az együttműködést a rendek között az egyház szolgálatában, és szorosabbra fűzzék kapcsolatukat a Szentszékkel, valamint a püspökökkel. Az előkészítési munkát az asszumpcionisták, a jezsuiták és a ferencesek legfőbb elöljárói végezték, és 1952-ben találkozót szerveztek valamennyi olyan férfi rendi vezető számára, akiknek az anyaháza Rómában volt (akkor 65 ilyen szerzetes közösség volt).
Három év további egyeztetés után a szervezetet 1955 márciusában hagyta jóvá a Szentszék illetékes dikasztériuma, a Szerzetesi Kongregáció. Az első tizenkét évben a szervezetet Férfi Szerzetesi Elöljárók Római Uniójának nevezték, 1967-ben azonban elhagyták a római jelzőt.
A II. vatikáni zsinat munkájában a szerzetesi elöljárók hivatalból részt vettek, és az Istennek szentelt élet, valamint a hitterjesztés témájában az USG tagok gyakran egyeztettek, ami a szervezet megerősödését eredményezte.
Az unión belül a zsinat után bizottságok alakultak a szerzetesi életre vonatkozó tanítása egyes témaköreinek tanulmányozására. Ezek közül a misszió és a szerzetesi képzés kérdéskörével foglalkozó bizottságok voltak a legtermékenyebbek.
A Férfi Szerzetesi Elöljárók Uniója félévente ülésezik. VI. Pál és II. János Pál pápák kerekasztal beszélgetésre invitálták a szervezet tagjait, és XVI. Benedek pápa is már többször fogadta őket.
José Rodriguez Carballo ferences generális megválasztása utáni rövid beszédében így foglalta össze programját: „Az Istennek szentelt életet élőknek, vagyis a szerzeteseknek manapság először is nyitottnak kell lenniük önmaguk evangelizálására, hogy másokat evangelizálhassanak. Elsősorban Istent kell keresniük, a szegények oldalán kell állniuk, és komolyan kell venniük korunk kihívásait, az ökológiai kérdésektől az emberi jogok védelmén át az igazságosság és a béke ügyének szolgálatáig. Az unió élén a most megválasztott ferences generális a szalézi rend vezetőjét, Pascual Chávez Villanuevát váltja.
José Rodriguez Carballo a Santiago de Compostela-i ferences provincia tagja, 1953-ban született, első fogadalmát 1971-ben, ünnepélyes fogadalmát pedig 1976-ban tette. 1977-ben szentelte pappá VI. Pál pápa a Szent Péter-bazilikában. Jeruzsálemben tanult teológiát, ott szerzett licenciátust biblikus teológiából, majd ugyanebből a tudományágból Rómában is. Provinciájában biblikus tanár és novícius magiszter volt, majd provinciális, ezt követően generális definitor és általános tanulmányi titkár lett. Spanyolul, olaszul, portugálul, franciául, angolul és katalánul beszél. Carballo Assisi Szent Ferenc 119. utóda a ferences rend élén. Először 2003-ban választották generálissá, és 2009-ben újabb hat éves megbízatást kapott a rend vezetésére.
Az USG alelnöke Adolfo Nicolas Pachón jezsuiták generálisa lett, aki szintén spanyol. Az elnöki tanácsban pedig helyet kapott a domonkosok, a trappisták, a premontreiek, a maristák, az afrikai missziósok és a klaretiánusok legfőbb elöljárója.
A férfi szerzetesek létszáma 130 ezer fő. Legtöbben vannak a jezsuiták (19 ezer), a szaléziak (16 ezer), a ferencesek (15 ezer), a ferences kapucinusok (11 ezer), a bencések (7 és fél ezer), a verbiták és domonkosok (6–6 ezer), a redemptoristák és a keresztény iskolatestvérek (egyenként 5,5 ezer), a Szeplőtetelen Szűz oblátusai, a ferences minoriták, a maristák és a sarutlan karmeliták (egyenként 4 és 5 ezer közötti) tagsággal.
