Szent Ferencet a Megváltó iránti szeretete arra sarkallta, hogy 1223 karácsonyán Greccióban egy barlangban ünnepelje az Eucharisztiát. Meg akarta tapasztalni a Megtestesülés valóságosságát, Isten Fiának egyszerűségét, szegénységét: „Meg akarom ugyanis eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba…” (Cel1,84)
A grecciói karácsony ünneplése lehetőség arra, hogy megálljunk a Megtestesülés misztériuma előtt, szemléljük Isten irántunk való szeretetének nagyságát. Isten Fia „a mi emberségünk és törékenységünk valóságos testét magára vette” (2LHív 4). Ez arra indít bennünket, hogy az élet és az emberség eszközei legyünk családjainkban, közösségeinkben és a világ szegényei között.
E jeles évfordulóra egy elmélkedés-sorozatot állított össze a Ferences Média. Ennek darabjai a grecciói karácsony témáját és lelkiségét járják körbe. Az egyes beszédek a 2023-as Ferences Ifjúsági Zarándoklaton (#FIZ2023) hangzottak el, többségük pedig hangfelvétel formájában is meghallgatható majd a Ferences Rendtartomány hivatalos YouTube és Spotify csatornáján.
A karácsonyi készülődésünk részét képezi az elmélkedéseken túl egy különleges éjféli szentmise is, melynek helyszíne Piliscsaba-Klotildliget. További részletekért tekintse meg a Ferences Jubileumok 2023-2026 tematikus weboldalát a ferenc800.hu-t. Ha teheti, mindenképpen iratkozzon fel megújuló hírlevelünkre is, hogy folyamatosan naprakész maradhasson a ferencesek jubileumi és egyéb programjaival kapcsolatban!
Az alábbiakban részleteket közlünk az elmélkedésekből, melyeket teljes terjedelmükben az elmélkedés címére kattintva olvashatnak el. Cikkünk hétről hétre frissül az újabb elmélkedésekkel.
Hangolódjon velünk Urunk, Jézus Krisztus születésének ünnepére és az első grecciói karácsony 800. emlékévére!
Karácsony ünnepe és kivált Szent Ferenc grecciói karácsonya kapcsán többféle megközelítést is alkalmazhatunk. Amikor a Krisztusban való létünkről elmélkedünk, akkor gondolkodásunk és figyelmünk iránya fölfelé tart, az Úristen felé. Az Egyházban való lét és a testvéri, nővéri közösségben élés szempontja befelé irányul és önreflexióra hív. Végül a világban való lét – mely mostani elmélkedésünk témája – már kifelé tekint. Ez a három megközelítés együtt rajzolja ki a keresztény ember és a keresztény közösségek alapvető hármas kapcsolatrendszerét.
Ha elolvassuk Celanói Tamás Szent Ferenc karácsonyáról szóló elbeszélését, akkor azt vehetjük észre, hogy a történetben a következő sorrendben jelennek meg az emberek: „Megérkeztek a különböző helyekről odahívott testvérek, úgyszintén a környék lakói, férfiak és nők; tehetségéhez képest mindenki gyertyát vagy fáklyát tartott a kezében, hogy örvendező lélekkel bevilágítsa az éjszakát” (CÉ1 85). Látjuk ezeket az egyre táguló köröket: Szent Ferenc után először a ferences testvérek érkeznek meg, majd a környékbeli lakosok. Ez általánosságban is a misszió, a tanúságtétel iránya: Jézustól az apostolokig, a tanítványoktól a népig. Először személyesen a hozzám közel állókhoz fordulhatok, azután pedig együtt, közösségben a kívülállók felé.
„Érettünk útközben született.” (Zs XV,7) Karácsony titka, amelyet Szent Ferenc megragad Greccióban, Isten igaz, helyes ismeretéről szól:, arról, hogy Ő a szeretet. Azért veszi föl emberi testünket, hogy megmutassa és érthetővé tegye ezt mindannyiunk számára. Amikor megalkotta közös otthonunkat, a világot, azt is szeretetből tette és jónak alkotta, ezt hangsúlyozza a Teremtés könyve is: azért teremtette, hogy úgy szeressük egymást testvérekként, ahogy Ő szeret bennünket. A szeretet készteti arra, hogy Isten Fia az ember fiává legyen, egy legyen közülünk, testvérünkké legyen, ahogy Szent Ferenc írja A hívőkhöz írt leveleiben (1LHív 13; 2LHív 56). Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, úgy született, úgy élt, mint mi. A Mindenható egy kisbaba képében, halandó testben, teljes szegénységben mutatta meg magát nekünk. Ez azt is jelenti, hogy Isten tud és akar is kicsi és alázatos lenni köztünk és értünk. Őt nem érdekli a látszat, és Isten népének, az egyháznak a feladata is ebben áll. Szent Ferenc zseniálisan ismerte fel ezt; nem véletlen, hogy közösségét is a Kisebb Testvérek Rendjének nevezte.
A teremtett világ szépsége, rendezettsége elvezeti az emberi értelmet ahhoz, aki mindezt megalkotta. Olyan Istenünk van, aki közölni akarja magát velünk. A teremtett világ és a benne élő teremtmények által pedig meg is teszi ezt, hiszen általuk ad hírt magáról. A bűnbeesés következtében azonban megromlott az embernek az a képessége, hogy a teremtményektől közvetlenül odataláljon Istenhez. Éppen ezért sietett segítségére Urunk, amikor a Szentírás által emberi nyelven, emberi szavakkal is üzenetet formált magáról. Isten önmagát közlő szeretete azonban a legteljesebb módon abban nyilvánult meg, hogy Fia által szólt hozzánk és elküldte Őt a világba emberként. Így már nem csupán a természetben megjelenő hasonlatok vagy a Szentírás olykor töredékes nyelve által, hanem egy konkrét személyben megtestesülve láthatjuk, hogy ki az Isten és ki az ember igazán. Éppen ezért fontos tudnunk, hogy a kereszténység kezdeteinél nem egy könyv vagy eszmék gyűjteménye áll a középpontban, hanem egy személy: Jézus Krisztus (vö. DCE 1). Ez a titok bűvölte el Szent Ferencet, amikor Greccióban megünnepelte azt az emlékezetes karácsonyt. Szent Ferenc által „Greccio mintegy új Betlehemmé alakult át” (CÉ1 85): Ferenc arra törekedett, hogy minden körülmény arra a betlehemi éjszakára emlékeztessen, amelyen Jézus megszületett.
A grecciói betlehemállítás nemcsak azért fontos, mert kedves, aranyos állat a szamár és a birka. Szent Ferenc szándékában („…tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán” [CÉ1 30]) nagyon fontos ferences teológiai gondolat jelenik meg: a megtestesülés. Pontosabban az, hogy Isten Jézus Krisztusban maga is vágyott arra, hogy megtestesüljön. Nem csupán arról van szó, hogy Isten örömében teremtett, és nem azért, hogy kiszúrjon velünk, hanem arról is, hogy úgy teremtette meg az embert, az emberiséget, a testünket, a fizikai világot, hogy tudta: ennek a testi valóságnak ő is részese lesz Jézus Krisztusban. Ez nagy méltóságot ad testi létünknek: ha Jézusnak így jó volt, akkor talán számunkra sem egy baleset. Ezért is jó a vallásos embernek dolgozni azon, hogy mit kezd a testével, testképével, hogyan tud jól lenni a testi életében, hogyan tud vigyázni rá, hogyan tudja megbecsülni a saját és a másik ember testét. Mert a testi életünkben is találkozhatunk az Úristennel, már csak azért is, mert ebben a valóságunkban akar nekünk örök életet adni.
Szent Ferenc Greccióban betlehemet állított, és ezzel megteremtette a mára a világ minden táján elterjedt karácsonyi hagyományt. Celanói Tamás Szent Ferenc-életrajza elbeszéli Ferenc motivációját, amelyet így fogalmaz meg: „Meg akarom ugyanis eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátozottságának kényelmetlenségeit. Látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán.” (CÉ2 84) Ferenc tulajdon testi szemeivel akarta szemlélni a Megváltó betlehemi születését és annak koldusszegénységet idéző körülményeit. Szükségét érezte, sőt vágyakozott rá, hogy lássa Jézus születését. Valami ahhoz hasonló történt itt, mint amit napjainkban drámapedagógiai, pszichodramatikus alkalmak során élhetünk át. Eljátszani, megeleveníteni egyes eseményeket azzal jár, hogy bevonódunk a történetbe, az érzékszerveinken keresztül kapcsolódunk hozzá, és a cselekmény részesévé válunk. Éppen ezt akarta Szent Ferenc is: odatalálni az értünk szegényen megszülető Kisded jászolához, és saját tulajdon szemeivel látni annak a szegénységét és alázatosságát, akit követni akart. Innen érthetjük meg, hogy miért emelte be Szent Ferenc zsolozsmájának karácsony estére szánt zsoltárába („…érettünk útközben született és jászolba tétetett, mivel nem volt számára hely a szálláson.” [Zs XV]) Lukács evangélista születés-elbeszélésének egy sorát („Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” [Lk 2,7]), és miért egészítette azt ki az „útközben” szóval. Ma nem szokványos dolog ilyen módon hozzátoldani szavakat a Szentírás szövegéhez, de Ferenc ezt bátran megtette.
Kiemelt képek: Moldoványi Barnabás
Ferences Média, 2023
