Sokan úgy gondolják, hogy a ferencesek megértéséhez elegendő visszatérni a kezdetek lendületéhez. Igaz ugyan, hogy a rend karizmája elsősorban a gyökerek vizsgálatakor ismerhető meg, ám az ezt követő évszázadok ugyanilyen fontosak – hangzott el a bemutatón. A külföldön tartózkodó tartományfőnök, Dobszay Benedek köszöntő levelét Kálmán Peregrin olvasta fel. Dobszay Benedek szerint Assisi Szent Ferenc követői a maguk körében, az adott időszak körülményei és lehetőségei között törekedtek és törekednek megélni a kezdetek szellemiségét. Válaszaik a kor kihívásaira hol sikeresebbek, hol ügyetlenebbek, mégis minden korban ott vannak azok a becsületes barátok, akik nem féltik magukat belevetni ebbe a kalandba. Ennek a heroikus küzdelemnek egyik XX. századi lenyomata Király Kelemen kötete, mely jelentős kortörténeti dokumentum.

Király Kelemen 1944. október 14-én kezdte el naplófeljegyzéseit, és 1947. május 31-én, Amerikába való megérkezésekor fejezte be. Feljegyzéseit sokáig csak őrizgette, mígnem egy rendtársa biztatására 1974-ben Clevelandben, magyar nyelven közreadta. A kötet a Kárpát Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Kelemen páter akkor a magyar Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Ferences Kusztódia szerzetespapja volt. A napló most hazánkban is megjelent a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány kiadásában. A kötetet Sági György szerkesztette, több mint ötszáz lábjegyzetet állított össze és egy lényegre törő életrajzi lexikont a naplóban említettekről. A naplót Kálmán Peregrin OFM lektorálta.

Cságoly Ferencnét, a napló egyik anyanyelvi lektorát rokoni szálak fűzik a kötet szerzőjéhez, nagyapjának volt a testvére. Elmondta: harmincöt évvel ezelőtt szerzett tudomást a napló létezéséről, és az, hogy most kézbe vehetjük a kötetet, sok ember közös munkájának az eredménye. Az előkészítésben többek között részt vett Prevoz Jánosné, aki kiállítást szervezett és állított össze a szocializmusban meghurcolt szerzetesekről, papokról.

Tusor Péter egyetemi docens, az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport vezetője, akinek a kutatási szakterülete a kora újkor, illetve a XV–XX. századi bölcsészeti szemléletű egyháztörténet felidézte: a bölcsészkaron, amikor még volt szélesebb körű egyháztörténelem-oktatás, azt Kálmán Peregrin atya tanította, ekkor fölvetődött, hogyan is kapcsolódhatna bele a ferences történész a Lendület Kutatócsoport munkájába, amit az MTA jóvoltából 2012–17 között Tusor Péter irányított. Ennek a közös gondolkodásnak eredményeként, a kutatócsoport tagjának, Tóth Krisztinának a közreműködésével előkerült Király Kelemen kézirata, és azt vizsgálva úgy gondolták, nem lenne jó, ha csak az amerikai kiadást közölnék, ezért úgy döntöttek, hogy alapos munkával más, korabeli naplók számára is mintaképző kötetet adnak közre. Tusor Péter, mint a fent említett kutatócsoport vezetője, javasolta, hogy Sági György legyen a napló magyar kiadásának a szerkesztője, aki maximálisan megfelelt a kihívásnak.

Tusor Péter arra is kitért, hogy a naplóban csaknem húsz évvel a II. vatikáni zsinat előtt megjelenik az ökumenikus gondolat. „Mennyivel mélyebb Victor Jánosnak – még Bangha Béla páterrel folytatott eszmecseréje alkalmával – mondott szava: »A közös kereszt alatt – úgymond – egy majdani új nemzedék előtt kivilágosodhatnak ma még előttünk elrejtett új látások és azok nyomán kínálkozhatnak ma még nem sejthető új erők, melyek az unió »abszurdumát« lehetőséggé és paranccsá avatják«” – idézte a könyvből Kelemen atya gondolatát. Az egyetemi docens hozzátette: ez nem új gondolat a ferences hagyományban, a XVII. században a ferences Cristóbal de Rojas y Spinola bécsújhelyi püspök volt a felekezetek közötti megbékélés előfutára.

 

Török József egyháztörténész, egyetemi tanár felidézte, hogy 1964-ben, az érettségije évében hallott először Király Kelemenről, amikor sikerült megszereznie a Hitlerizmus és kereszténység című könyvét, ami nagy hatással volt rá. Török professzor a kilencvenes évek közepén Dankó László egykori kalocsai érsek jóvoltából sajtó alá rendezhette a kalocsai egyházmegye volt főpásztorának, Grősz József érseknek a naplóját. Ő szintén 1944-ben kezdte a munkáját, ami 1946-ban megszakadt, legalábbis a Belügyminisztérium ennyit adott vissza a kalocsai érsekségnek – nem lehetetlen, hogy valahol lappang még néhány év a Grősz-naplóból. A főpásztor józanul, némi humorral, szkeptikusan szemléli az eseményeket. Ez a reális szemlélet jellemzi Király Kelemen naplóját is, amely jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy jobban megismerjük azokat a súlyos éveket. Török József megemlítette Mindszenty József bíboros, hercegprímás Emlékiratát is, ami egy főpapi szempontból ábrázolt történelmi menet. Grősz érsek magának írta a naplóját. Az egyháztörténész arról is szólt, hogy Tusor Péterrel együtt sajtó alá rendeztek egy négykötetes naplót, amelynek szerzője a makói prelátus, Csepregi Imre volt. Ő szintén 1944-ben kezdte a naplóírást, plébánosi szemszögből mutatta be az eseményeket. Király Kelemen pedig szerzetesi nézőpontból írja le azokat.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Török Józsefet meglepte, ahogyan a ferences atya leírta az oroszok bevonulásának véres eseményét. Szülővárosában, Makón ugyanis a kollektív emlékezet sokkal kevesebb erőszakos eseményt őrzött meg. Az egyháztörténész kiemelte azt is, hogy Király Kelemen Naplójában mindvégig jelen van a ferences lelkület. Az is lényeges, hogy 1946-ban oszlatta fel az akkori hatalom az egyesületeket, a Katolikus Egyház társadalmi szervezeteit. Egyetlenegy formáció maradhatott meg, az énekkar, amely így a templomi szolgálat mellett egyfajta miniatűr katolikus társadalomként is működött. Király Kelemen Naplója visszahozza azt a korszakot, amelyben a katolikus egyház és hitélet a hatalmat gyakorlók minden irtó szándéka ellenére mégis megmaradt, amiben kiemelkedő szerepük volt a hívek áldozatának, és az olyan papoknak, szerzeteseknek, mint amilyen Király Kelemen volt, aki tartotta a lelket az övéiben. Ez a példamutató papi szellemiség megvolt az ötvenes-hatvanas évek papjaiban is. Török professzor állítja: abban, hogy pap lett, óriási szerepe volt a Király Kelemenhez hasonló lelkipásztoroknak.

A napló 1974-es amerikai kiadásához Mindszenty József írt ajánlást. A bíboros, hercegprímás így fogalmaz: „Kelemen Atya »Naplójából« a sajtóban olvastam részleteket s az a megállapításom, hogy ez a könyv igényli a közzétételt, mert az emberek felejtenek, jóllehet vannak dolgok, amelyeket nem lehet elfelejteni. Nem árt olykor-olykor visszagondolni Csongrádra, ahol a feljegyzettek lejátszódnak.”

Oszd meg a barátaiddal: